A jászberényi Szent Erzsébet Kórház is részt vesz abban a közmunkaprogramban,
melynek keretében álláskereső munkanélküliek átképzését, foglalkoztatását
valósítják meg, pályázati támogatással. Az országos médiában sok negatív
megjegyzés, vélekedés látott napvilágot e programmal kapcsolatban, azonban
Jászberényben más a tapasztalat.A
munkatársak szeretettel, nagy empátiával fogadták a tíz új dolgozót, leendő
kórházi kisegítőket, s az ő első benyomásaik is pozitívak, ezt tapasztaltam
szerda délelőtti látogatásom során.
A közmunkaprogram során mintegy 1
millió önerővel közel 10 milliós támogatást nyert el a kórház. Ez nagyon fontos
az égető ápolói hiány enyhítésében. Dr. Szabó Tamás, a kórházat működtető cég
ügyvezetője összefoglalva elmondta, a tíz segédápolónő április elején már
munkába is állt. Igaz, egy időközben meggondolta magát, de helyére lépett egy
másik, azaz a tízfős csapat gőzerővel készül új feladatára. Segédápolók lesznek
ugyanis, ágy mellett fognak dolgozni 12 órás műszakokban. Erre készítik fel
őket a kezdeti, ún. érzékenyítő oktatás keretében. Dr. Szabó Tamás szerint
lelkes a csapat, s érzik a felelősséget is. A krónikus, a sebészeti,
traumatológiai és a belgyógyászati osztályokra osztották be őket,
választhattak, ki hol akar majd ténylegesen dolgozni.
A 40 órás elméleti és 40 órás
gyakorlati képzést a kórházi dolgozók oldják meg, felsőfokú végzettséggel
rendelkező két mentort választottak ki, s a program keretében ők is kaptak képzést
annak érdekében, hogy a tíz új munkatárs felkészítését megoldhassák.
A sebészeti tömb egyik első
emeleti szobája oktatóteremmé lépett elő, ahol délelőtt zajlanak az elméleti
órák. Reggel nyolckor Czigány Anikó ápolási igazgatóval kezdtek, s mikor én is
odaértem, már Magyari Ildikó, az ápolási osztály vezetője – aki egyébként
egyetemi okleveles ápoló - vezette a foglalkozást. A tematika szerint a 40 órás
kurzust kommunikációval kezdték, aztán beteg-megfigyelésről hallhattak. Az
egészségügyi ellátó-rendszert is alaposan áttekintették, majd a fertőtlenítés
és sterilizálás alapjaival ismerkedtek. Az ápolásban-gondozásban való részvétel
elméleti részéről is kapnak ismereteket, és a kurzus demonstrációs gyakorlattal
zárul majd. A 40 órás gyakorlati képzés is elkezdődött már közben,
megismerkedtek konkrétan a leendő osztállyal, az ott dolgozókkal, s az
ápoltakkal is.
A tíz hölgy korban 21 és ötven
közötti, valamennyien érettségizettek, mert a kórháznak hosszú távú tervei
vannak velük, azaz a későbbi, a program utáni időszakban is szeretnék őket
foglalkoztatni és tovább képezni.
Egyikük, Ádám Mária Jászapátiról
érkezett, ő az, aki egy kilépő helyére állt be.
- Egy ismerősöm vette észre a
cikket erről a lehetőségről, és szólt nekem. Nyolcféle szakképesítésem van, de
mégis munkanélküli voltam. A vendéglátás most nem megy, ez okozott gondot
legutóbb, ezért voltam munkanélküli. Pedikűrös, manikűrös képesítést is
szereztem az elmúlt években, szeretek az emberekkel foglalkozni. Most kedvező
ez a lehetőség. Igaz, még 8 órában vagyunk itt, de hamarosan a 12 órás, a
hétvégi, ünnepnapi műszakok is kezdődnek. Nekem már felnőtt a gyermekem, így ez
sem fog gondot okozni.
A jászárokszállási Tóth Ildikó
minőségellenőr volt az Electroluxnál. Később ő is szerzett egy OKJ-s
képesítést, miszerint pedikűrt, manikűrt és masszázst végezhet. Vállalkozást
szeretett volna indítani, de a mostani gazdasági helyzetben nem tudott
belevágni. – Tulajdonképpen az idősgondozás terén – szociális otthonban vagy
kórházban - szerettem volna dolgozni, de eddig nem sikerült megvalósítani. Most
megnyílt számomra ez a lehetőség. A krónikus osztályt választottam. Nem
mindenki képes felvállalni az ottani munkát. A lelki teher is nagy
ugyanis.Kétségtelen nem lesz itt nagy
fizetésünk, de számomra az elhivatottság is fontos. Úgy gondolom, jó csapatba
kerültem. A kórházi dolgozók nagyon jól fogadtak bennünket, ezt mindannyiunk
nevében mondhatom. Segítenek, mellettünk állnak.
A beszélgetésbe Erzsébet –
vezetéknevét nem árulta el - is bekapcsolódik, ő is azt erősíti, hogy már
látják, ebben a munkában a lelki teher a nagyobb. Erre kell igazán
felkészülniük. Aztán a folytatásban kiderül, szinte mindannyijuknak van
valamilyen szinten kötődése az emberekhez. Az eddig tapasztalt segítőkészséget
pedig, a folytatásban is szeretnék érezni, tapasztalni. Az erősítené őket
abban, hogy jól döntöttek, amikor a kórházi munkát választották.
Czigány Anikó zárásképpen
elmondta, mivel ilyen program még nem volt, fenntartásokkal fogadták a kollegák
is. Ez azonban mára megszűnt, megismerték a résztvevőket. A J-N-SZ Megyei
Munkaügyi Központ Kistérségi Kirendeltségének munkatársai nagyon sokat
segítettek a jelentkezők toborzásában, kiválasztásában. Ez is kellett ahhoz,
hogy a leendő kórházi kisegítői csapat első hetei sikeresek, jól alakul ez a
program.
Reméljük, néhány hónap múlva is
pozitív tapasztalatokról adhatunk számot, s a december 31-i programzárást
követően is ott találjuk a nővéreket az osztályokon, az ágyak, a betegek
mellett.
