|
 Tapolca- A helyi tehetségek bemutatkozására több formáció is biztosít szereplési lehetőséget. Ezek közül az egyik a sikert sikerre halmozó Tapolcai Musical Színpad. Néhány taggal már megismerkedhettek, ezúttal az egyik legidősebb énekes vall önmagáról, zenéről, az élet dolgairól. Ismerjék meg a szerény, ám vidám és barátságos Szabó Györgyöt, akivel településünk egyik legkedveltebb vendéglátóhelyén- a Szent György Panzió és Étteremben beszélgettem.
- Kérlek, mutatkozz be röviden a Kedves Olvasóknak!
 - Tapolcai srác vagyok, itt születtem… elég régen ahhoz, hogy az egyik legidősebb tagja legyek a társulatnak. Aztán sokáig Monoszlón laktam, majd onnan „nősültem át” Kővágóörsre. Innen már párommal és két gyermekemmel tértünk vissza Tapolcára. A harmadik baba már itt született /illetve az ajkai kórházban- mosolyog/. Eredeti végzettségem műszerész, aminek fő oka, hogy egyedül is „elbánok” a hangtechnikával, nem kell külső segítség.
- Hangod öröklött, vagy hosszú út vezetett idáig?
 - Bátran kijelenthetem, hogy „gyári” a hangom! Édesapám is nagyon muzikális alkat, két nagybátyám is zenész. Szakemberhez nem sokat jártam, bár bevallom, szükségem lett volna rá. Aki gyermekkora óta az énekesi, előadói pályáról álmodik, tudatosan készül rá, építgeti ezt a vonalat. Már 3-4 évesen énekeltem Szécsi Pál Karolináját. Édesanyám a zánkai strandon dolgozott… én meg ültem a hintában, és nem zavartattam magam a körülöttem napozó emberektől- dalra fakadtam. Tanulmányaim során a kollégiumban is észrevették a társaim, hogy szeretek énekelni… pláne a klasszikus helyszínen- a zuhany alatt. Aztán néhányan összeálltunk, alakítottunk egy bandát, és a lányok kollégiumában léptünk fel. Voltak bulik is, ahol én is megmutattam egy órácskába tömörítve, mit is tudok valójában.
- Voltak komolyabb megmérettetések is?
 - Igen. Az első igazi ugródeszka vagy mérföldkő az 1999- es „Kifutó” címet viselő műsorba való jelentkezésem. Mondhatjuk, hogy ez volt a mai X-Faktor vagy Megasztár elődje. A mintegy 1000-1200 jelentkezőből mindössze 26 került a televízió nyilvánossága elé. Mivel én is köztük voltam, fel kellett keresnem egy ének tanárt, aki rávilágított a hibáimra. Sokat segített, a mai napig hasznát tudom venni egyes tanácsainak. Annak ellenére, hogy nem lettem tagja az élmezőnynek, végtelen büszke voltam magamra, hogy legalább idáig sikerült eljutnom. Ezt követően több megyei és egyéb versenyeken is megmérettettem magam, mindenhol dobogós /2. vagy 3./ helyen végeztem. Itt jön a képbe Halápiné Kálmán Katalin, aki nekem is feltette a „költői” kérdést, amire nekem egyértelmű „igen” volt a válaszom. Így indultam el a musicalek világába vezető úton. Akkoriban az István, a király és a valahol Európában darabokban kaptam főszerepet…de egy másik szálon is megérkezett a lehetőség. Az Unikum együttessel kaptam egy lemezszerződést- a BMG gondozásában. Beindult a dolog, ez által bejárhattam a fél országot. Több rádióban is szólt a dalom, amely slágerlistás szám lett annak idején. Címe:  Tudom egyszer… A zene világában sok értékes emberrel is megismerkedtem. Közülük az egyik legelismertebb- Szenes Iván, aki azóta-sajnos-, már nem lehet köztünk. Emlékszem… lefeküdt az ágyára… és fülelt… figyelmesen hallgatta, hogyan énekelünk, majd a végén elmondta a szükséges instrukciókat. Szép idők voltak, de minden jó periódus véget ér egyszer. Az Unikum sikereit követően utam ismét a társulathoz vezetett, ahol minden darabot szívesen fogadott a közönség, különösen az Egri csillagokat és a Neoton slágereiből összeállított műsort.
- Tapolcai Musical Színpad- Halápiné Kálmán Katalin…
 - Hátulról kezdem. Katiról elmondható, hogy nagyon jó emberismerő. Vannak ugyan olyanok, akik a szerepek kiosztásánál mindezt kétségbe vonják… de Ő egységében látja mindazt, amit szeretne a későbbiekben megvalósítani a rendelkezésére álló mintegy 60 emberből. Minden tagnak megvan a maga erős oldala, amit Kati tökéletesen átlát, és ezek alapján „rakja össze” az adott darabot. Az elképzeléseihez mi is hozzáadjuk a tőlünk telhetőt… a többi már a közönségen múlik.
- Van-e kedvenc darabod vagy számod?
 - Minden szerepemet egyformán szeretem, a szívemhez nőttek. Ellenben az nem vitás, hogy az éppen előttem álló feladat mindig kihívás, talán ez miatt érzem néha úgy, hogy az lesz a legjobb. Úgy gondolom, hogy Kati és vele együtt a tagok is minden darab gyakorlásakor, előadásakor csiszolódnak, fejlődnek. A társulatban működő domináns közösségi erő képes legyőzni minden akadályt.
- Van olyan szerep, amit még feltétlenül el szeretnél játszani?
 - Kedvenc darabom- Az Operaház fantomja. Egyszerűen fenomenális! Szerepre lebontva- Raul hangfekvését érzem igazán magaménak, de kisebb erőfeszítéssel a Fantom szerepét is szívesen vállalnám. Többször is átgondoltam, tapolcai berkekben hogyan lehetne megvalósítani… de mindez csak gondolati síkon van, a jövő tervei közt szerepel.
- Ars poetica?
 - Az adódó lehetőségekkel élni kell, tedd oda mindig tudásod legjavát, legyél maximalista. Szeretem a mulatós zenét, a musicalt, az operettet- mindegyik zene, aminek külön-külön megvan a maga szépsége. Emellett a közönség kiszolgálása is hihetetlenül fontos feladat.
Amikor a közönség elégedett… akkor én is, mert jól végeztem a dolgom!
|
