Volt időszak, amikor Jászberény
egy percre sem maradt le a haladás mezsgyéjéről. A technikai fejlődés nem
kerülte el. Már 1889-ben volt olyan kulturális program, melyben a mozi elődjét
láthatták a berényiek.
A korabeli helyi lap, a
Jászberény és Vidéke 1889. május 19-én számolt be arról, hogy Panoráma bemutatót láthat a
közönség.Ennek során „látható Rudolf trónörökös temetése, egy
tengeri hajó elsüllyedése, Vilmos császár temetése, a spanyol inkvizíció és más
események illusztrálása. Életnagyságú viaszalakok mozognak a látvány során!”
Néhány hónappal később, Kiss Adolf előadásra hívta a város lakosait a főtérre,
este 8 órára. A Világ-színház
bemutatása igen érdekes lehetett. A leírás szerint természettani és mechanikai
műszínház volt ez. A bemutatott képek körutazást mutattak a Föld körül 12
képben. Volt ezek között hajótörés Hamburg és New York között, láthatták
Japánt, Melburnt, Brazília őserdejét, homokfergeteget a Szaharában, Rómát,
Nápolyt, az egyiptomi piramisokat, a svédországi életet. A képek váltása
közötti szünetekben zenekar muzsikált. Az újságban közreadott tájékoztatóban az
is állt, hogy diophrama (ködképek) szín- és vonaljátékok is láthatók a különös
előadás alkalmával.
A XX. század elejétől a
kávéházakban vagy erre a célra felállított sátrakban volt rögzített képek
vetítése, „kinematográf”, melyre tódult a közönség. A városi vezetés is látta,
ez jó üzlet, így 1921-ben saját mozgót létesített. A Lehel Szálló emeleti
nagytermét alakították át erre a célra. Bármily hihetetlen, de a teremben 450
rögzített ülőhely volt. Hozzáértő bérlőnek adták ki a mozgót. A bevételek sok
éven át nyereséget hoztak a város kasszájába. A hangosfilmek vetítésére is
áldozni kellett. Ez már kissé lemaradva a világtól, csak 1932-től valósult meg
Jászberényben. Közben megjelent a konkurencia is, a ferencesek kultúrházában is
rendszeresen tartottak vetítéséket. Rigó Ferenc 1937-től vezette a Kultur
Mozgót, s a propagandára nagy hangsúlyt fektetett.
A Városi Mozgó üzemeltetését
Tófalvy Gábortól visszavették. Elszámolási vita is kerekedett még a hangosító
berendezés bérlete kapcsán, s nem tudtak megegyezni. A képviselő-testület házi
kezelésbe vette a mozit, s a városháza egyik dolgozójának, Komáromy Józsefnek –
aki újságíró, szerkesztő is volt - adta feladatul, hogy a mozgó működtetését is
lássa el. Ő 1938-tól ’41-ig végezte ezt a munkát nem kis eredménnyel, hiszen a
korábbi veszteségeket pótolni tudta. A város vezetése azonban közben
elmulasztotta a törvényi előírásnak megfelelő lépéseket, így a Városi Mozgó
működtetésére az engedély 1941 végén lejárt.
Rigó Ferenc azonban előre látó
volt. Az engedélyeket időben megszerezte, sőt egy mozi építésére is tudott
anyagiakat áldozni. Megvásárolta a Fecske családtól a már nem működő fürdő
épületét, és átalakíttatta azt. A Fürdő utcai épületnek tulajdonképpen csak a
négy külső fala maradt meg, azaz a fürdőnek semmi nyoma nem volt később. Szabó
István építész egy teljesen korszerű, a kor technikai színvonalát képviselő
mozit épített Jászberényben. A 600 férőhelyes nézőtér legyezőszerű kialakítása olyan
egyedi volt, ami a kiváló hangzás minőségét segítette. Még Pestről is jöttek
ide, ezt tanulmányozni.
A Lehel mozi 1941 karácsonyán
nyílt meg, s itt láthatták a nézők a legjobb magyar filmeket, pl: Hamza D. Ákos
filmjeit, de a világsikereket és a filmhíradókat is. Rigó Ferenc 1943-ban
meghalt, így két lánya, Szántai Józsefné és Czigány Mihályné vitte tovább a
vállalkozást. Az államosítás 1948-ban történt, a mozi működött tovább.
Leghosszabb ideig a megyei Moziüzemi Vállalat részeként üzemelt. Olykor
felújították, s a nézők sem maradtak el, bár tévés korszak azért átrendezte a
sorokat. Jó húsz éve már a Jászság mozijaként üzemelt, sok vidéki is itt nézte
meg az érdekesebbnek ígérkező filmeket, hiszen más mozi már nem volt a
környéken.
A rendszerváltás után az épület
az önkormányzati vagyon része lett, azaz a városnak kellett gondoskodni
felújításáról. A működtetésben sokféle megoldás váltotta egymást, legutóbb 11
éven át Baranyi Béla vállalkozásának része volt a mozi. Sikerült – pályázati
támogatással – úgy megújítani, hogy korszerű maradhasson. Azonban mára
elfogytak a mozilátogatók, a videós, DVD-s és internetes világ elhódította őket
a mozitól. A ráfizetést nem lehet tovább vállalni. A mozi, úgy tűnik, március
4-ig üzemel.
A történelem ritkán ismétli
magát, most úgy tűnik mégis. Az önkormányzat nem akarja maga kezelni a mozit,
támogatást nem kíván adni, a kért havi 400 ezer, az sok pénz. Egy korszaknak
vége lesz, s a kultúra újabb formája még nem mutatta meg magát.
Fáj a szívünk a veszteség miatt,
siratjuk a mozit, a látványosságot, mely filmművészetet teremtett, s a világot
hozta el hozzánk, már 120 évvel ezelőtt is.
